Főoldal / Vadvilág
Vadbarát növénytelepítésNövénytelepítés közös élőhelyhez
A kert akkor válik élőhellyé, ha egész évben táplálékot, vizet, menedéket és fészkelőhelyet kínál. A rétegekben történő telepítés a legegyszerűbb mód mind a négy biztosítására.
Kezdje azzal, amit talaja és fénye elbír
A megfelelő növény a megfelelő helyre a kertészet legrégebbi szabálya, és az élővilág szempontjából még fontosabb. A körülményekhez illő növények erősen nőnek, jól virágoznak, és kevesebb öntözést és tápanyagot igényelnek. Egy nedves, árnyas agyagos sarokban páfrányok, ökörfarkkórók, gyűszűvirágok és somfa érzik jól magukat; egy száraz, napos kavicssávban kakukkfű, tengeri bogáncs, imola és vadmajoránna. Beth Chatto essexi kavicskertje, amelyet az 1990-es évek elején ültettek és azóta nem öntöztek, a gondolat meggyőző példája marad.
Függőleges szerkezet kialakítása
Az erdőszélek a mérsékelt övi térségek leggazdagabb élőhelyei közé tartoznak, mert kis térben sok szintet kínálnak. A kert ezt a szegélyt utánozhatja. Használjon egy-két kis fát lombkoronának, alatta vegyes sövényt vagy cserjecsoportot, majd évelőket és füveket, végül alacsony talajtakaró növényeket és avart. A futónövények összekötik a szinteket, és befedik a csupasz kerítéseket.
Korai nektár
A barkafűz, a kökény, a tüdőfű, a krókusz és a pitypang táplálja a télen át alvó, éppen előbújó földi poszméheket. Ezt követi a galagonya és a gyümölcsfák virágzása.
Csúcsos sokféleség
Az imola, a mezei skabióza, a szarvaskerep, a vadmajoránna és a szeder számos méh, zengőlégy és lepke számára nyújt táplálékot.
Gyümölcsök és késői virágok
A borostyán virágai, az őszirózsák, a galagonya termései, a berkenye bogyói és a csipkebogyó azokat a rovarokat táplálják, amelyek a télre készülnek, valamint a vonuló madarakat.
Magvas füzérek és menedék
Hagyja állva a szamárkenyér, az imola és a fűfélék magvas füzéreit. Az üres szárakban telelő rovarok húzódnak meg, a magvakkal pedig a pintyek táplálkoznak.
Őshonos gerinc, átgondolt kiegészítések
Douglas Tallamy entomológus a Nature's Best Hope (2019) című könyvében amellett érvel, hogy az őshonos növények sokkal több hernyónak adnak otthont, mint a legtöbb betelepített faj, a hernyók pedig a fiókák fő táplálékát jelentik. Ez erős érv amellett, hogy az őshonos fák és cserjék alkossák az ültetés szerkezeti gerincét. A Royal Horticultural Society kutatásai, különösen a Plants for Bugs vizsgálat is azt találták, hogy az őshonos és a közel őshonos növények keveréke néhány gondosan kiválasztott idegenhonos fajjal jól szolgálja a beporzókat, különösen ha ez meghosszabbítja a virágzási időszakot.
Gyakorlatias megközelítés, ha sövényekhez és fákhoz őshonos fajokat választ, majd őshonos és nem őshonos évelőket kever a hosszú virágzási időszakért. Az RHS Plants for Pollinators listái megbízható kiindulópontot jelentenek. Kerülje a telt virágú fajtákat, amelyek gyakran elrejtik, vagy hiányzik belőlük a könnyen hozzáférhető nektár és pollen.
Víz, fa és vad sarkok
Bármekkora tó gyorsan vonzza a szitakötőket, a vízibogarakat és a békákat. Ha a kétéltűek boldogulását szeretné, tartsa távol a halakat, és adjon a tónak egy sekély, lankásan lejtő partot. Az elhalt fa ugyanilyen értékes: árnyas helyen egy farakás bogaraknak, gombáknak és az őket táplálékul fogyasztó állatoknak ad otthont. Hagyjon legalább egy sarkot kaszálatlanul és rendezetlenül; a csalánon élnek a nappali pávaszem és a kis rókalepke hernyói.
Határok, amelyek lehetővé teszik a vadon élők mozgását
A sün egy éjszaka alatt jelentős távolságot tehet meg, a tömör kerítések pedig akadályt jelentenek. A kerítés talpánál kb. 13 cm négyzetű nyílás, amelyet szomszédjával közösen használ, a kerteket nagyobb területté köti össze. A Hedgehog Street, amelyet a British Hedgehog Preservation Society és a People's Trust for Endangered Species működtet, ezeket az útvonalakat térképezi fel az Egyesült Királyságban. Ugyanez a gondolat áll Tallamy Homegrown National Park elképzelése mögött az Egyesült Államokban: sok kis magánkert együtt jelentős élőhelyet alkot.